Jól látok, horvátok?
[ 2009. 08. 02 ]
Tegnap este megérkezett Irina és Kruno, két horvát régész és búvár. Irina a Horvát Régészeti Intézet Víz alatt Régészeti Osztályát vezeti, Kruno pedig amellett, hogy régész, kiváló technikai búvár is, aki az utóbbi időkben a Szent Istvánon majd minden alkalommal részt vett technikai merüléseken. Reggelre befutott egy másod éves pécsi régészhallgató is. Petra.
Kenus látogatók, a már elmaradhatatlan gyerekek és Józsi bácsi a faluvégről szinte kötelező látogatók, talán hiányoznának is. A belga és svájci vadászok viszont nem jöttek.
Irináéknak megmutattuk az eddigi eredményeket, a szonárral készült álló és mozgó képeket, a kihozott leleteket, amikről az elektronikusan tovább küldött fotók alapján erősen feltételezhetőek, hogy bizony török eredetűek. Ma Irináék is találtak korsó és cserép maradványokat. A mellékelt szonár képen nagyon szépen kivehető egy több, mint 10 m hosszú bödönhajó, de ezt a héten még nem vizsgáltuk meg. Egyébként a 23-as sorszámot viseli. Már 37-nél tartunk. Ezek között vannak gerendák is, amiket nagy valószínűség szerint a bödönhajókhoz használtak.
A folyó tegnaphoz képest vagy 30-40 cm-t emelkedett ami se a látásnak, sem a fényképezésnek nem túl jó. Már 6 m mélyen teljes a sötétség és gyakorlatilag csak tapogatva lehet araszolni. Hiába a lámpa, mert az apró homokszemek hamar elnyelik a fényt. Ma kalandtúrás merülések is voltak. Kruno bevállalta a nagy örvényt, amiről azt feltételezték, hogy esetleg egy régi térképeken fellelhető templom maradványai keltik. De nem talált semmit. Viszont úgy érezte magát, mint ha mosógépben lett volna. Én a felszínen, parthoz közel sodródtam lefelé, hogy egy bizonyos pontnál benézzek a folyó fenékre, de sajnos csak nagy uszadék fákat találtam. A 26-os számú jókora, oldalára fordult hajó környezetét nagyon aprólékosan átvizsgáltam, de ma semmi nem akadt a kezembe. Még a hajót őrző szép kecsegével sem futottam össze, pedig, idáig már többen is láttuk. Annyira nem zavartatja magát, hogy bökdösésre sem volt kedve tovább úszni. Talán majd legközelebb több szerencsém lesz, de azért elmondható, ez a nap is szép és eredményes volt. Horvát barátaink is elégedetten utaztak haza és nem csak a finom babgulyás miatt.
Pál Ödön