Főoldal » Klub » Történetünk
Hírek
Bosznia barlangász szemmel
[ 2009. 09. 17 ]

A The Devon Karst Research Society idén a résztvevők közé nem csak búvárokat, de barlangászokat is meghívott a boszniai kutatásokba. Az ő szemszögükből így nézett ki ez a 10 együtt töltött nap, szeptember közepén.

A kezemet előre tartva hajtom el a szúrós vegetációt a fullasztóan párás és meleg levegőbe és haladok a véget nem érő macchia dzsungelben. Egy pillanatra megállok, letörlöm a homlokomról a verítéket. Próbálok tájékozódni, hogy egyenesen haladjak. A pihenés gyanánt megpróbálom a hátamra simult tüskés szederindát kiszedni a bőrömből. Persze nem sikerül teljesen és pár belém törik. Káromkodok! Utána jön a szokásos kérdés, ami ilyenkor jönni szokott: "Mi a túrót keresek én itt?". Épp egy barlangszájat keresünk negyedmagammal egy poljén Boszniában egy véget nem érő karron, ami persze nem szűkölködik a szórós dzsumbujjal. Pár napja már itt vagyunk, de eddig csak kisebb barlangokat kellett felkeresnünk, dokumentálnunk és térképeznünk. A világnak eme sarka rendkívül gazdag barlangokban és tele van tankönyvbe illő felszíni karsztformákkal és jelenségekkel. Most már van némi elképzelésem, hogy hogyan is működhet egy polje, amit eddig csak egy fénymásolt könyvből láthattam. Jobb és szemléletesebb a valóság! Van dolgunk elég. Ha megcsináltunk egy barlangot, 3-4 másik ismeretlen ugrik elénk. Ha megmozdítasz egy követ, új barlangot találsz. Ha helyiekkel beszélsz, új barlangokat találsz. Igazából csak akkor nem találsz új barlangokat, ha otthon maradsz. Kicsit zavarba ejtő a megannyi lehetőség és fogalmad sincs, hogy hova bújj be először, mit térképezz, hova ereszkedj be. Mindenképpen kell egy vezérfonál.

Ez a vezérfonál nekünk Brian volt. A Devon Karszti barlangász klub oszlopos tagja, aki civilben egyébként vonatkalauz. Már közel 9 éve nyomja itt az intenzív (évi 5-6 hetes!) kutatást és kapcsolatépítést. Apró köpcös kis törpe, örökké nyugtalan, mélyen ülő, kíváncsi szemekkel, hosszú, egyenes orral és fényes pergamenszerű bőrrel, ami képtelen lebarnulni. A klubjukon belül van egy alapítványuk, ami a Proteus-ok és azok élőhelyeit hivatott védelmezni. Ez egy 30 éves program, aminek még az elején tartanak. A program több fronton és szinten zajlik. Jelenleg a Proteusok élőhelyének pontos feltérképezése a fő cél, ami mellett csinálnak hidrológiai méréseket, vízfestéseket, régi vízelvezető csatornák kitisztítását, szemétszedést, amibe a helyi embereket is bevonja. Sok ismeretterjesztő előadást is tart nekik. Egy jobb világot álmodott és foggal-körömmel küzd a céljai felé a saját eszközeivel. Persze a kulturális különbégből félreértések adódnak és ezért több munkát kell elvégezni egy bizonyos célért, de őt ez nem bántja, sőt érzésem szerint tán még élvezi is ezeket a helyzeteket.

Hirtelen a képembe csapódik egy borókaág, amire vadrózsa is felfutott. Szokásos káromlások… Egy pillanat alatt visszakerülök a való világba és csörtetek tovább a bozótban. Néhol távolabb tőlem felhangzik a többiek egy-egy sikertelen csatározása a bozóttal. Lassan megunjuk és hátraarc. Nincs meg a barlang. Visszamegyünk a táborba. Lassan a viharfelhők is gyűlnek. Jön a délutáni monszun, mint az előző nap, amikor ismét a bozóttal küzdöttünk ugyanezért a barlangért. Akkor persze barlangásztunk is. Kicsi jelentéktelen barlangszáj, amit egy nagyobbacska terem követ. Kicsi ténfergés, kúszás-mászás, majd miután módszeresen felkutattuk a barlang bal oldalát, nekimentünk a jobb oldali átkúszásnak. A tér kifordult magából és kitágult. Metróalagút: sötét, tág, egyenes és metrószél. Felszíni kirándulás este, csillagok nélkül. Végül elértünk egy nagy terembe, ahonnan már nem nagyon mentünk tovább. Le kellett volna hajolni, és mert az idő is fogytán volt. Visszamentünk a táborhelyre, ami egy patak melletti réten volt, egy kis malomrom közelében. Közelben vendéglátóipari egység. Ezt a táborhelyet nevezhetjük egy előretolt tábornak, hogy a búvárok egy közeli forrásbarlangban tudjanak merülni a Belicsanyi közelében. Itt csak pár napot töltöttünk el. Persze nekünk is akadt munka bőven. Térképeztünk, bozótharcoltunk, dokumentáltunk. A poljékat rendszeresen elönti víz és időszakos tavak alakulnak ki bennük, amik általában addig tartanak, amíg el nem nyeli a karszt. Furcsa volt látni, hogy az Obod nevezetű forrásszájnál (vagy inkább folyószájnál) 15-20 méteres magasságban az iszaptól volt koszos a sziklafal. Ha ezt a szintvonalat képzeletben továbbvitte az ember körbe a poljén, akkor elég nagy felület jött ki. Hatalmas energiák, mennyiségek és erők! Ilyenkor az ember elképesztően törékennyé válik és tudja, hogy ezek olyan nagyságrendűek, amiket el sem tud képzelni.

A vacsora paprikás krumpli volt. Kíméletlen adagokkal! Marci lőtt három pisztrángot a patakban, hogy legyen valami desszertnek. Fölcsaptuk egy ytong téglára, bele a tűzre. Kiválóan megsült. Rég ettem ilyen finomat! A főhadiszállásunk egyébként a trebinjei barlangászklub volt kb. 80 km-nyire attól a poljétól, ahol most tartózkodtunk, és 30 km-re Dubrovniktól. A trebinjei klub inkább egy kis zug volt, ahol a helyi barlangászok tartották a cuccukat, köteleiket, ereklyéiket. Közvetlen szomszédságában egy hangulatos kis kávézó volt, ahol a reggeli habos capuccinoval kezdtük a napot és az esti lozá-val zártuk. Kis mediterrán jellegű városka, platános főtérrel megtelve a helyben sütött megannyi friss pékáru nyálcsorgató illatával, közelben lévő piac nyüzsgő forgatagával, ahol egymást harsogják túl az árusok, hogy neked adják el a friss fügét, olivabogyót, mézet. Nem restellnek végigkóstoltatni veled a házi sajtjaikat, félbevágni a gyümölcsöt, hogy lássad, szép áruval van dolgod és az ára is igazán jutányos. Középen egy folyó szeli át a várost, amit hidak kereszteznek. Remek esti sétákat nyomnak itt a helyiek az óvárosból kiindulva és nem fukarkodnak megmutatni a bájaikat a lányok, kis csoportokba tömörülve belebolyongva az éjszakába. Kényelmes egy olyan város közelében barlangászni, ami körös-körül tele van barlangokkal.

Persze az élet nem csak játék és mese, hallottál már a csúf, gonosz coli baktériumról? A város vízvezetéke sajnos ihatatlan számunkra, ezért a reggeli pékáru mellé egy-két palackos víz is került. Persze idővel sokunkat utolért a csúf, gonosz. Én sem maradtam ki. Új versenyszámot találtam ki: a távolba hányást. A cél, minél hamarabb elhagyni a hálózsákot és kiszaladni a mosdóba és a lehető legtöbbet belepakolni a mosdókagylóba, de több pontot ér, ha a wc-be nyomod. 10 pontos az a teljesítmény, amikor a küszöbről hánysz bele a mosdókagylóba, maximum 90%-os sikerrel. Nos, bár szerényen, de bizton állíthatom, hogy ez utóbbi eredménnyel én nyertem. Sikerült lepipálnom az Emőke 9,5 pontos teljesítményét is, amikor a nekifutás szakaszban beakadt a sátorcipzárba a haja és rögzített fejtartással volt kénytelen távolba hányni. A nehezített körülmények ellenére is remek teljesítményt nyújtott. Aki részt vett a távolba hányás versenyszámokban, annak kötelező volt még a gyorsan-sokat-fosás versenyszámra is beneveznie. Sokmindent megéltem már, de életem legdurvább fosás sorozatát itt éltem meg…

A 10 nap alatt nagyon sok szép dolgot láttam és tapasztaltam. Sokat kaptam a búvároktól is, megtapasztalhattam, hogy az egyik legszebb, de leghülyébb dolog a barlangi búvárkodás. A legjobban viszont mégis csak az tetszett, hogy a barlangok hemzsegnek a kisebb-nagyobb állatoktól és a vizeik a Proteusok-tól, rákoktól. Brian nem lőtt mellé, amikor ezt a helyet jelölte ki a kutatási területének, mert itt aztán igazán van mit kutatni, mind feltárás és térképezés, mind barlangtudományok terén. Nagyon sok lehetőséget és sikert látok ebben a területben. Éljen Bosznia, a legszegényebb és legszebb ország a balkánon! Jövőre találkozunk!

írta: Markó Gábor

résztvevők:

Balázs Gergely (búvár)
Dani László (búvár)
Fogarasi Gábor
Markó Gábor (barlangász)
Keresztes Lajos (búvár)
Keresztes Ildikó
Kovacsics Péter
Králl Péter (barlangász)
Mede Márton (búvár)
Meixner Zsolt (búvár)
Pataki Robert (barlangász-búvár)
Sári Attila (búvár)
Szabó Emőke (barlangász)
Eseménynaptár
H K S C P S V
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31            
Partnerek:
© 2009 Amphora Búvár Klub · Fejlesztő: Net-Tech
1027 Budapest, Varsányi Irén utca 33/b.