2010. március elején Dahabba szerveztünk búvártúrát, amelyen 16 fő vett részt. A hajnali indulás senkinek nem volt könnyű, de a budapesti tél után álmosan is jó volt megérkezni Sharm El Sheikh-be, ahol a +28 °C várt ránk. Így, s a vámmentes bolt kínálatának köszönhetően még a dahabi transzfer is jó hangulatban telt.
Szállásunk a Golden Europe Hotelben volt, ahonnan valóban csak néhány lépésre a búvár bázis a Light House . Mindkét helyen kedves magyar személyzet várt ránk, s igyekeztek mindent megtenni annak érdekében, hogy kellemes hetet tölthessünk Egyiptomban.

A hotel tetőteraszán naponta bőséges reggelivel várak bennünket, majd a bázisról jellemzően jepp-ekkel mentünk el a különböző Dahab környéki merülőhelyekre. A délelőtti merülést követően kellemes hencsergőkben pihegtünk a délutáni merülésig, majd vacsora a bázison, az esték pedig iszogatással beszélgetéssel teltek. Eredetileg 10 merülést terveztünk, amit aztán megtoldottunk két továbbival, köztük egy éjszakaival. Voltunk többek között a Blue Hole-nál, az El bells-nél, Eel Garden-ben, s a Canony-nál.
Aztán hogy némi kultúrát is csöpögtessünk az afrikai napokba, megnéztük a Szent Katalin Kolostort.
A hazafelé út már nem volt gondmentes - és nem csak a másnapi munka gondolatától... Sharmban ugyanis szigorúan mérik a csomagokat, így ketten is kénytelenek voltak túlsúly miatt büntetést fizetni, aztán Hurghadán egy mindentől elkerített kis váróban dekkoltunk, míg kitakarították és megtankolták a gépet, ezt követően a légiirányítók "bealudtak", ezért lekésték a gépünk indítását, végül Ferihegyen a csomagok beszorultak??? valamilyen alagútba... Két órányi szitkozódás után végre megindult a poggyászok áradata, de ez után következett a legrosszabb, a reptér mellett -6 °C-t mértek a hőmérők...
A lényeg azonban mégiscsak az, hogy búvár szemmel jól indult ez az évünk is.
A mérleg: 7 nap, 16 fő, 188 merülés.

Surányi Zsolt

Folytatás...

Megnéztük a Szt. Katalin kolostort, amihez két órás, holdbéli tájon vezető autóút során jutottunk el. A kolostor fallal körbevett, erődített épületei a semmi közpén, a bibliai Hóreb-hegy lábánál találhatóak. A hagyomány szerint Mózes a Hóreb-hegy csúcsán kapta meg a bibliai tízparancsolatot tartalmazó kőtáblákat. Mi több, az Ószövetség égő csipkebokor története is e helyhez kapcsolható. A környék így évezredek óta misztikus hely, így nem csoda, ha Justiniánusz, a Keletrómai Birodalom császára úgy döntött kolostort épít a hegy lábánál. A kolostor végül 565-ben készült el és nevét alexandriai Katalinról, egy ókeresztény mártírszentről kapta, aki a IV. század első felében élt majd halt kínhalált. Maga a kolostor a világ legkorábbi keresztény intézményének egyike. Falain belül megtekintettük többek között az egykor égő, ám ma zöldellő csipkebokrot, melynek eredetiségével kapcsolatban a csapat több tagja is kétkedően nyilatkozott. Csipkebokor mivoltához mindenesetre kétség sem férhetett. A kolostor különlegesen szép és egyedülálló, VI-VII. századi ikongyűjteménnyel rendelkezik, melyet néhány üvöltő arabbal vívott közelharcot követően sikerült megtekintenünk.

Merüléseink során a víz rendkívül kellemes, a levegőhöz hasonló, 23-24 fokos hőmérsékletű volt. Tekintve, hogy a Vörös-tengeren nincs hőhatár, így mélyebben sem kellett fáznunk. Mivel azonban az élővilág legnagyobb része a felszín közelében, a korallzátonyok körül csoportosult, így mélymerüléseknek általában nem is nagyon volt értelme. A kanyonnál vagy a Blue Hole-nál esetleg izgalmas lehetett volna, de sajnos az egyiptomi szabályok szigorúsága miatt ott sem mehettünk 30 méternél mélyebbre.

Szabó Dani