Az Amphora képviseletében idén is több víz alatti régészeti és kulturális örökség kutatásban vettem részt. Július végén a Szigetközben Kunszigetnél a Mosoni Dunában, míg augusztus elején a Vajdaságban, Zentánál a Tiszában kutakodtunk.

A Szigetközben Kunszigetnél - a település kulturális örökségének feltárását is szívén viselő polgármester asszony meghívására - vizsgáltuk meg a Mosoni Duna alját, melyek azok az anomáliák, amiket a szonaras felderítés jelzett. Kunszigetről tudni kell, hogy ott van a Tündérvár maradványa és a Római Birodalom határvonala, a Limes is arrafelé rajzolódott.

Nos, kiderült, hogy a Dunának azon szakasza, ahol kutakodtunk, sajnos csak természetes uszadékokat, beszakadt halászhálót, meg egyéb érdektelen tárgyat mutatott nekünk. Hiába a jó műszer, amíg nem látod, nem tapintod ki mi az, addig bármi is lehet...

Ha már a címben is hivatkoztam a dátumra, illendő felfedni, hogy mi is történt szeptember 11-én  - az 1697-es esztendőben?

Hát az, hogy jól elvertük a törököket.

Konkrétan 150 év szakadatlan török háborúja óta először sikerült megsemmisítő csapást mérni a szultán vezette török főhaderőre. Savoyai Jenő herceg hatalmas győzelmet aratott II. Musztafa szultán seregén.

A zentai csata után a török haderő nem volt képes újabb támadó hadműveletre. Ezzel a csatával ért véget a mintegy 150 évig tartó háború, az európai összefogás megdöntötte Magyarországon a török uralmat és elkezdődtek a béketárgyalások a törökkel, amelyek az 1699-ben megkötött karlócai békéhez  vezettek.

Augusztus elején Szerbiában, Bácskában, azon belül Zentán voltunk, ahol a Zentai Csata emlékeit kutattuk a Vajdasági Víz Alatti Kutatók Egyesülete meghívásának eleget téve. Külön köszönet Dr. Vikor László barátunknak, aki az egész kutatás lelke és motorja volt. Ráadásul életem legjobb pljeskavicáját az Ő sütéséből ettem.

Na de mielőtt elkanyarodnánk a kulináris élvezetek felé, maradjunk csak a Tiszában és Zentán.

Több mint 20.000 törököt öltek meg Savoyai Jenő herceg katonái, akik részint a parton, részint a Tiszában lelték halálukat. Természetesen volt felszerelésük is... Na, azokat kerestük.

A Tisza 7-8 méter mély volt, a látás különösen az első napon erősen konvergált a nullához. Kábé a műszereimet sem tudtam leolvasni pedig a maszkom sem volt párás, lámpám is volt és a szemem sem rossz annyira... Ja és mielőtt azt gondolnád rosszmájúan, biztos nem voltak műszereim, hát jelentem, volt. :)

Laciék egy pontont biztosítottak a kutatáshoz, amit naponta a helyszínre hozott egy kis hajó és persze volt Zodiac is a vízi közlekedéshez, szállításhoz, víz alatti felderítésekhez.  A pontonon volt az egyik bázisunk rajta szivattyúval és mindenféle egyéb, a kutatáshoz szükséges kellékkel. A másik bázis meg a fák árnyékában a parton volt a többi nem kevés felszereléssel, érdeklődő régészekkel, Szerbia vezető búváraival, történészekkel és időnként a média képviselőivel. A kutatást jelenlétével megtisztelte Ðorde Branisavljević de leginkább Béli, aki CMAS**** oktató és tagja volt a jugoszláv néphadsereg azon hadibúvárainak, akik 1974-ben megtalálták a Szent István csatahajót.

A korábbi magnetométeres vizsgálatok több helyen is anomáliákat jeleztek, de ugye amíg meg nem nézed a kezeddel és a szemeddel (már a felszínen, ha lent nem látod...), addig minden csak a remény kategóriája...

Ezúttal a szerencse nem pártolt mellénk, mert lássuk be, azért az is kell a sikerhez.
Mindössze két kisebb darab török kori cserépedény töredéket, egy muskétagolyót és egy használaton kívüli sörös dobozt sikerült találni. Ez utóbbiak megtalálásához a víz alatti fémkereső is besegített, ami ugye csak annyit tesz, hogy pittyeg és visít, ha fémet érzékel. Azaz meg kell nézni mit is jelez a műszer...

A zentai kutatáson részt vett vajdasági búvárok: Dr. Vikor Laslo, Habram György (Füles), Klozi Ernest, Milan Pavković, Dr. Becskei Zsolt, Zapletan Zoltán és még sokan mások.
Magyarországról a már jól összeszokott és nagy gyakorlatot szerzett csapatunk dolgozott, aminek már neve is van:  Argonauta Kutatócsoport Dr. Tóth J. Attila búvárrégész vezetésével, Olajos Szilvi és Puskás Norbi régészeti búvárok (Kékség Búvár Klub), Lukács Attila "Karonülő" régészhallgató, és Pál Ödön régészeti búvár (Amphora Búvár Klub).

Ha érdekel a zentai csata története akkor itt olvashatsz erről bővebben:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Zentai_csata

Részletesebb beszámolót pedig a kutatásvezető blogjában: http://buvarregesz.blog.hu/
Mindenesetre élménydús és tanulságos történet volt...
Remélem a történet folytatódik jövőre és nagyobb eredménnyel.

Pál Ödön

A fényképen Dr. Tóth J. Attila és Dr. Vikor László a pontonon ill. a Zodiacban