Főoldal
Hírek
Oldalpalack
[ 2009. 05. 17 ]

A Kossuth-barlang szűkebb részeibe bevergődni a nagyjából 40 centiméteres járatmagasság miatt esetenként kellemetlen. Nyilvánvaló, hogy a háti készülékek nem felelnek meg a méretkövetelményeknek, magyarul meg kellett oldani, hogy a palackok a felsőtest mellett, azzal párhuzamosan legyenek rögzítve a karok alatt. Ezzel a konfigurációval a lehető leglaposabb lesz az ember, az úthengert nem számítva.

A palackok rögzítése a búvárhoz a hevederzeteken keresztül történik. Ez lehet a technikai búvárkodásban elterjedt fém háttámlás illetve az inkább ipari vagy barlangos körülmények között fejlesztett lágy hevederzet. A felépítés gyakorlatilag azonos: derékheveder, ágyékheveder, vállpántok. A fém háttámla annyiban különbözik, hogy nehezebb, a búvár hátán egy fém tábla van, ami alkalmas a háti készülék rögzítésére, inkább megszokás kérdése, hogy ki melyiket használja, ha már, ebben az esetben, nem a háton van rögzítve a palack.

A cél tehát a búvár minél laposabbra lapítása, a nélkül, hogy az életfunkciói a minimális alá csökkennének. Ráadásul célszerű, hogy a felszereléseit is tudja használni, esetleg még ezt-azt tudjon is művelni, felmérni, videózni, bontani víz alatt.

Eleinte a technikai búvárkodás szerinti stage palackokat használtuk. Ez a derék és a vállheveder „D” gyűrűibe rögzített két darab karabinerrel csatolta a palackot a búvárhoz. Viszont ami a mélymerülésekhez jó, koránt sem biztos, hogy a szűk helyeken nem okoz problémát, ez főleg azért van, mert a barlangok nem ismerik a technikai búvárok álatal használt felszerelés rendszert, hanem ettől függetlenül alakultak ki. Körbenéztünk, hogyan is lehetne megoldani azt, hogy a vízszintesen elhelyezkedő búvár teste alá ne kerüljön palack, miközben felette sincs. Az első megoldás a stage (két karabineres) felszerelés továbbfejlesztése volt egy gumigyűrűvel ami a háton rögzített pontból a karok alatt előrehúzva a palackszelepet hátra húzta. Ha jól volt beállítva, akkor megfelelően nézett ki, de nem volt túlságosan kényelmes. Majd kiderült, hogy a múltban erre a problémára már az angolok találtak egy megoldást egy rögzítési ponttal a palack nyaka környékén, nagyságrendileg palack nyakát a búvár derekához rögzítve. Ezzel a szelep és az első lépcső folyamatosan a búvár keze ügyében volt, de a palack csak „lobog” a búvár combja mellett. Innét származik az oldalkészülék (side-mount) „angol konfiguráció” elnevezése. Ezt a módszert mi sosem használtuk, de a Kossuth kutatásában már előttünk többen.

Majd megismerve DiveRite Nomad hevederzetét, lelopva róla a jó ötleteket, kialakult a most használt, egyenlőre minden igényt kielégítő rögzítési mód. A palackok egyetlen felfogatási ponttal rendelkeznek, egy jó nagy forgószemes karabiner egy awab bilinccsel és egy acél szemmel rögzítve. Ez a puha hevederzeten a derékhevederen, minél inkább a hát irányába hátrahúzott „D” gyűrűbe kapcsolódik. Fém háttámlánál a háttámla alsó részébe becsavart mailon tűnik eddig a legfelsőbb használható pontnak. Ez a karabiner tarja a súlyt, amíg a búvár a parton közlekedik, bár ezt nyugodtan nevezhetjük szerencsétlenkedésnek. A palack tetejét továbbra is egy gumigyűrű tartja, de gumi a hátról a mellkason elhelyezkedő „D” gyűrűbe kapcsolódik egy karabinerrel, miközben át van húzva az palack nyaka mögött, vagy az első lépcső alatt. Ez a gumi így nem súlyt tart, csak pozícionálja a palack tetejét a karok alatt.

Tehát a palackok rögzítésére a sokak által ismert stage-kit a szűk helyeken nem alkalmas. Folyamatos félreértéseket okoz az, amikor megpróbálják amúgy tapasztalt búvárok elmagyarázni miért rossz amit csinálunk, pedig csak arról van szó, hogy másra használjuk a palackokat, és nem pótpalackokkal merülünk, hanem oldalkészülékekkel.

Teszt a dorogi bázisonPillanatnyilag a Kossuth szifonban 300 báros 6 literes palackokkal merülünk. Most a ’97-es végpontot elérve válik egyre fontosabbá, hogy több levegőt vigyünk magunkkal. Ennek megfelelően került szóba a 11.1 literes alumínium palack. Ez a stage palacknak rendszeresen használt készülék azonban feltöltve -0.64, üresen azonban +2.00 kg. Ezek a palackok, mivel ürülés közben jelentős felhajtóerőt képviselnek, végtelenül kényelmetlenül tudnak lobogni az ember mellett. A palack tetején lévő első lépcső miatt ráadásul ez a felhajtó erő a palack fenekét forgatja egyre feljebb. Logikus lépésnek tűnt, hogy súlyt kell a palack talpához, vagy annak közelébe elhelyezni. Az ólomövvel való felfogatás ellent mondd minden barlangi tapasztalatnak, garantáltan elakad valami, ha azt nem lehet elérni, ezt nem is próbálgattuk. A palack talpára nem lehet rakni semmit, mert az ólom túlságosan képlékeny, a harmadik odaütés után már mállik is le róla, tehát mindenképpen az oldalára, és mindenképpen minél kevésbé kiálló dolgot kellett szerkeszteni. Ez pillanatnyilag a 12 centiméter széles 56 centiméter hosszú 2mm vastag ólomlemez felragasztása széles ragasztószalaggal. 50 bár nyomáson a palackban még nem ébred forgatónyomaték. 200 báron pedig teljesen jól használható. A 5,5 mm-es félszáraz ruhákhoz, amiket a Kossuthban használunk a háttámlával nem szükséges súly, a palackok darabonként, feltöltött állapotban kb 2.6 kg súlyt jelentenek a vízben. Természetesen a merülés elején így az ember egy kicsit nehezebb, viszont a végén a lehető legkényelmesebb a mozgás. Bár ez a 10-12 méteres vízre igaz, mivel a neoprén sokkal jobban összelapul 30 méteren, ott egy kicsit negatív lesz az ember még a merülés végén is, de ez a tolerálható nehézség.

Persze a megoldott problémák újakat hoznak magukkal.

Hogyan oldhatjuk meg, hogy kölcsön alupalackra, minél gyorsabban tudjuk rászerelni az ólomlemezt? Hogyan vihetjük be a palackokat a barlangba a csapokat tökéletesen megóvva? És mi lesz majd akkor, ha 15 literes készüléket kell használni oldalpalacknak?
Eseménynaptár
H K S C P S V
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31            
Partnerek:
© 2009 Amphora Búvár Klub · Fejlesztő: Net-Tech
1027 Budapest, Varsányi Irén utca 33/b.