A suliból is tudjuk, az ismétlés a tudás anyja.

1697. szeptember 11-én Savoyai Jenő brutális csapást mért II. Mustafa szultán csapataira Zentánál Pl.: http://hu.wikipedia.org/wiki/Zentai_csata
 
"A támadás olyan erőteljes és gyors volt, amilyent még életemben nem láttam... A lovasság leszállt a nyeregből és együtt rohantak a védőárkokon keresztül, amelyeket megtöltött a legyilkolt ellenség holtteste. A katonákat nem lehetett tovább tartóztatni, senkinek sem kegyelmeztek... Ez a győzedelmes hadművelet éjszaka végződött, de a döntő csapásig maga a nap sem akart előbb lenyugodni, míg ragyogó szemével felséged fegyvereinek teljes diadalát végig nem nézte."
 
- összegezte az utolsó óra eseményeit az I. Lipót császárnak és királynak küldött jelentésében a fővezér, Savoyai Eugén.
 
A leírások a török áldozatok számát 20.000 körülire teszik, ami döbbenetesen nagy szám! Mint ismeretes, ez a győzelem vezetett a karlócai békéhez.

Ha a történelem órán tanultak már nem derengenek, azért a tavalyi beszámolómat olvasók számára már ismerősek lehetnek a fenti történések, de ha nem olvastad kedves honlap látogató a tavalyi írást, akkor most szembesülhetsz a magyar történelem egyik legnagyobb győztes csatájával! És igen, szeptember 11. napja számunkra elsősorban e miatt a dicsőséges győzelem miatt kell, hogy emlékezetes legyen…
 
A Vajdasági Víz Alatti Kutatók Egyesülete Dr. Vikor László vezetésével 2011-től nagyszabású kutatásokba kezdett a zentai csata tárgyi leleteinek és a csata egyéb történéseinek felderítésére vajdasági történészek, muzeológusok és régészek közreműködésével. Ebbe a tevékenységbe tavaly bekapcsolódott a hazai Argonauta Kutató Csoport, melyben jómagam az Amphora Búvár Klubot képviseltem. 2012-ben úgy alakult, hogy egyetlen hazai régészeti búvárként vettem részt a kutatásban - amphorásként.

Gondolom, senkit nem lepek meg azzal az állításommal, hogy a régészeti kutatásokhoz szerencsére is szükség van, ami tavaly nem állt a csapat mellé…

A múlt évi tapasztalatokat és a korabeli térképeket felhasználva idén a kutatási területet lényegesen délebbre határozták meg vajdasági barátaink. És jól tették.
 
2012. augusztus 13 - 18. között a tavalyról megismert vajdasági búvárokon (Habrám Gyuri, Milan Pavkovic valamint Baranyi Nándi barátunk) és nem búvárokon kívül idén 4 új társunk csatlakozott a csapathoz - Szarajevóból: Begovic Admir, Kulas Senko, Kulo Fadil és Rukavina Damir.

Vikor Laci, mint egy mozdony húzta, tolta, szervezte a munkát, fáradságot nem ismerve, pénzt (mármint a saját pénzét!) nem kímélve.

A kutatást ezúttal is megelőzték a magnetometriai vizsgálatok, miután Tari László helytörténész a legkorábbról fellelhető térképeket összevetette a későbbiekkel és guglissal is, aki így elég jól behatárolta az egyik sánc lehetséges helyét, ahová valószínű, bedobálhatták a halottakat - nyilvánvalóan a fegyvereik nélkül. A szárazföldi ásatás sokkal több akadályba ütközik, mint a víz alatti kutatás, hiszen olyan akadályok tornyosulnak előtte, mint cukorgyár, magánkézben lévő földek, lakótelep és kikötő.

A Tiszában csak lehet még valami. Elvégre azok a katonák, akik a folyóban lelték halálukat, minden bizonnyal fegyvereikkel és felszerelésükkel együtt vesztek hullámsírba. Ezek jó részét védő iszapréteg fedheti.

A szokásos cuccolásokat, előkészítéseket nem számítva egy kijelölt terület víz alatti szivattyúzásával kezdtünk, hogy aztán egész napos szárazföldi és vizi-dagonyázós fémkeresőzés után mindössze egy sörös doboz maradványait ássam ki nagy melóval...

Hiába a gép nem lát, csak sípol. Mondjuk ez is valami és ráadásul hasznos. Ugyanis a negatív jelzés is pozitív, hiszen tudjuk, azon a területen már nem kell tovább kutatni…

Azonban nem csak mellévetődésről tudok beszámolni, hanem több lelet előkerüléséről is.

Ezek között vannak muskéta golyók, lánc, néhány beazonosítatlan fém tárgy, szerintem lószerszám tartozékok, és 2 db sarkantyú is. Ráadásul két különböző sarkantyú! Az egyik ráadásul csatos és még mozgatható is! A sarkantyúkhoz tartozó csizmát és az ahhoz tartozó embert nem találtuk meg - szerencsére. Bár ha azt veszem, hogy az emberből max. csontok maradhatnak 315 év távlatából, akkor lehet akár sajnos is…

Természetesen a fémkeresőnek nagy hasznát vettük…

A leleteket a zentai napokon fogják kiállítani fényképekkel, meg minden jó kis installációval, magyarázó szöveggel. Legalábbis nagyon, nagyon erős szándékot és lelkesedést mutattak a város illetékesei.

Lesz szabadtéri színházi előadás is (szeptember 8-án)  - Zenta Fő terén. Bármilyen meglepő, a zentai csatáról természetesen. Ez akár még Budapestről is elérhető tartalmas szabadtéri programnak ígérkezik, de a déli végekről még könnyebben realizálható program sorozat.

A darab színészei és rendezője az egyik nap meg is látogattak minket a helyszínen, köztük volt - kölcsönös egymásra csodálkozással – a hazai színeket képviselő Seres Zoltán színművész úr is, aki szintén játszik a darabban.

Szóval mindent összegezve, jó és eredményes kutatáson vagyunk túl, amit jövőre feltétlenül folytatni kell.