[ 2015. 06. 29 ]

 

1965 nevezetes év a magyar búvársport történetében. Ekkor alapították lelkes búvárok az első két ún. polgári búvárklubot, a Delfint és az Amphorát. Ezt megelőzően csak a Magyar Honvédelmi Szövetség keretében működhettek központi irányítás alatt, félkatonai szervezetként búvárklubok.

 

Első elnökünk Marton Árpád volt.

 

Az úttörőknek komoly ellenszélben kellett átvészelni ezt a hőskort, ellenállni a beolvasztási kísérleteknek leküzdeni az adminisztratív akadályokat, teljesen magánerőből, nulláról indulva megteremteni a klub anyagi bázisát. 

Az MHSZ klubok központi keretből kapták felszerelésük jelentős részét, így anyagi forrás és importlehetőségek híján, mi maszekok sajátmagunk voltunk kénytelenek búvárfelszerelést gyártani. Híresek és népszerűek voltak ebben az időben a klubunk által „piacra” is gyártott, Surányi Csaba által tervezett Amphora Silver reduktorok, négyszögcsapok, búvárlámpák. E redukotorok közül néhány még ma is üzemképes.

 

A hőskorban részt vettünk búvárversenyeken is, de főként a felszerelés gyártásában, búvármunkákban, barlangkutatásban és az oktatásban jeleskedtünk.

 

Először az 1970-es tiszai árvíznél mutatkozott be klubunk. Egy ütőképes, a mentési munkákban is, önálló mobil csapatot alkottunk, amelyet speciális feladatokra bárhol be lehet vetni. Tevékenységükért közülünk többen „Árvízvédelemért” érdemérem kitüntetésben részesültek. A búvármunkák terén klubunk az ipari kutak tisztítására specializálódott.

 

Civilben mérnök, technikus búváraink saját technológiát dolgoztak ki és eszközeinket is részben magunknak terveztük, gyártottuk, de beszereztünk profi zagyszivattyúkat is. E korszak egyik híres munkája az egri, részben víz alatti pincerendszer feltárása és feltérképezése volt.

 

A legemlékezetesebb és egyben legveszélyesebb munkánk volt a Lábatlani Papírgyár 400 méter hosszú 1 méter átmérőjű, a Duna medrébe süllyesztett és sodorvonalba vezetett, felig eltömődött csővezetékének zagyszivattyúval történő tisztítása a meder felőli pipán keresztül.

 

A víz alatti barlangkutatás klubunknak mindig is erőssége volt, amelyet kezdetben a ma már legendás kutató, Plózer István irányított. Főbb kutatási területeink Csarnóháza, Esztrámos, Kossuth-barlag, Hévíz és Tapolca voltak. A Bihari-hegységbe, Csarnóházán egy a föld alá bukó bővízű patak útját követve két szűk, kanyargós szifon átúszása után búváraink egy 3,2 km hosszú, nagy szelvényű, levegős barlangot fedeztek fel, ahol ember még soha nem járt. Ez a különleges, felemelő érzés nagyon keveseknek adatik meg. Az Amphorások e tekintetben nagyon szerencsések, mert még három ilyen élményben volt részünk (Hévíz, Kossuth barlang,

Esztrámos).

 

A klubunk nagy korszakát a hévízi forrásbarlang felfedezése, feltérképezése, majd a vízvédelemmel kapcsolatos munkák jelentették. Hévízen hosszú ideig, saját szabadidőnkben, saját erőből végeztünk a munkánkat.

 

Tudományos igényű kutatási jelentéseket készítettünk, amelyek felkeltették a szakemberek figyelmét. Helyismeretünk és a különleges körülmények (40-50 m mélység, 40 oC körüli hőmérséklet, zárt tér, szűk bejárattal) között szerzett nagy merülési tapasztalatunk, szinte kényszerpályán hozta az Aluterv megbízását a forrásterem tisztítására, a monitoring rendszer kiépítésére, a meleg forrásvíz termoszifonos felhozatalára szolgáló, nagy átmérőjű csővezetékek kiépítésre.

 

E munkán 10-12 főállású búvárunk dolgozott csaknem 10 évig. Saját keszont építettünk a helyszínen az esetleges búvárbalesetek elkerülése és gyors kezelése érdekében. Különleges zsilipelési rendszert dolgoztunk ki búvárorvosunk Dr. Hazay Balázs vezetésével a melegvízben, nagy mélységben történő hosszú időtartamú (25-30 perc) munkavégzésre. A zsilipelő szinteken sátrakat építettünk, ahova meleg vizet vezettünk fel, telefonkapcsolatot létesítettünk a felszínnel és oxigén belélegzést biztosítottunk a búvároknak a zsilipelési idő csökkentése érdekében. A hévízi munkák teremtették meg a klub bizonyos anyagi bázisát.

 

Részben ebből a pénzből, akkoriban még különlegesnek számító helyekre is eljutottunk, többek között Kubába, a Maldívszigetekre, az Andamán tengeren levő Similan szigetekre, Egyiptomba. Hurgadában akkor még csak egy szálloda volt, mi kempingben, faházakban laktunk és saját felszereléssel (beleértve a kompresszort és gumicsónakokat is) egyedül merültünk. Ras Mohameden egy hónapig sátraztunk. Évente 3-4 hetet merültünk a HVAR környéki Pokol szigeteken.

 

E búvártúrák felejthetetlen és pótolhatatlan élményt jelentettek minden búvárunk számára.

 

Az Amphora ezekben az időkben maga gondoskodott búvárainak képzéséről. Saját oktatási szisztémát dogoztunk ki még a 70-es években. Magas színvonalú, 3 hónapos búvártanfolyamaink ugyan nem voltak „piacosak”, de az onnan kikerülő búvárok minden körülmények között megállták a helyüket. Ma CMAS rendszerben oktatunk.

 

Az Amphora főleg a hévízi munkáknak köszönhetően, felküzdötte magát a legnagyobb hazai búvárklubok közé.

 

Elmondhatjuk, hogy univerzális klubbá váltunk, a búvártevékenység szinte minden területén jelen vagyunk és igyekszünk kiváló teljesítmény nyújtani.

 

A búvármunkákban ma már nem igazán jeleskedünk, de más területeken kiemelkedően sikeresek vagyunk.

 

A búvársportban különösen a tájékozódási búvárúszásban értünk el kiváló eredményeket. Három világbajnokkal (Balázs Péter, Bartha Anikó, Katona Zsuzsa) öt európa bajnokkal büszkélkedhetünk. Balázs Péter mindent elért, amit ebben a versenyágban lehetséges, 9 világbajnoki, 10 európa bajnoki cím birtokosa, 10 alkalommal volt az év sportolója.

 

Az uszonyos úszásban is volt három európa bajnoki aranyérmünk (Pikáli Viktória, Somossy Judit és Kovács Gábor).

 

Ezek a kiváló eredmények két kiemelkedő edzőnk, Kemecsei Péter és Kosztin Tibor munkáját dícsérik.

 

Az Amphora Búvár Klub nyerte el 1999-ben a CMAS, az UNESCO és a Természetvédelmi Világúnió (UICN) által a Vízalatti Környezet Védelmére kiírt nemzetközi nagydíjat (GPIEM). A díjat a Karthágói elnöki palotádban adta át Ben Ali tunéziai elnök a CMAS tiszteletbeli elnöke és Achille Ferrero, a CMAS elnöke a klub elnökének, Dr. Pálfi Zoltánnak.

 

Az elismerést a hévízi hőforrások védelme terén végzett munkájáért és az arról készített francia nyelvű dokumentációért és dokumentumfilmért kapta a klub. A díj jelentősége, hogy ezt megelőzően csak hivatásos kutatócsoportok nyerték el azt, és csak a tengeri környezetben végzett környezetvédő munkájukért.

 

Fontos tevékenységi területe klubunknak a vízalatti kulturális örökség kutatása. A Balatonból három világháborús repülőgép roncsait emeltük ki.

 

Ezek közül a legjelentősebb a Junkers 88 G1 típusú éjszakai felderítő repülőgép, amely már radarral is fel volt szerelve. Ezt a ritkaságnak számító gépet viszonylag jó állapotban sikerült a felszínre hozni. Azóta felújított állapotban egy híres német repülőgép múzeum féltett darabja.

 

Részt vettünk a Magyar Búvár Szövetség által szervezett összes Szent István csatahajó expedíció munkájában búvárként és szervezőként egyaránt.

 

Közreműködtünk a Dunában, Bölcske térségében talált római Limes erőd falinak feltárásában, és az abba beépített kelta oltárkövek kiemelésében.

 

Részt vettünk a Drávában talált, Európában a legnagyobb bödönhajó leletegyüttes feltárásában.

 

Jelenleg a zenti csata tárgyi emlékeit kutatjuk a Tiszában a vajdasági Víz Alatti Kutatók Egyesületével.

 

Klubunk folytatja a nagy elődök barlangkutató tevékenységét. Irsai Sándor irányításával - aki nem mellesleg már 50 éve aktív tagja, motorja az Amphorának(!) - barlangi búváraink komoly sikereket értek el.

 

Feltártuk a korábban 40 éven át ostromolt Reménytelen szifont a Kossuth Barlangban és felfedeztünk egy nagy méretű levegős barlangi termet, amely stílszerűen az „Apáink terme” nevet kapta. Feltérképeztük a Rákóczi-barlag víz alatti rendszerét és új járatokat tártunk fel. Angol búvárokkal Boszniában is végeztünk víz alatti kutatómunkát.

 

Munkánkat a Környezetvédelmi miniszter a klubnak ítélt Pro Natura díjjal elismerte el.

 

Barlangkutató és búvár körökben egyaránt elismerően nyilatkoznak a kutatási eredményeinkről tartott, vetített képekkel kísért előadásainkról.

 

Sportszervezési és sportdiplomáciai tevékenységünk is figyelemre méltó.

 

Aktívan részt vettünk a rendszerváltást követően a Magyar Búvár Szövetség megszervezésében. Mindig képviseltük magunkat az elnökségben és a különböző bizottságokban. Klubtagjaink közül többen dolgoztak és dolgoznak a CMAS bizottságaiban, és képviselik a magyar búvársport érdekeit.

 

Az Amphora sikereinek titka a klub egységében, összetartásában és sokszínűségében rejlik. Ezt a szellemet szeretnénk átörökíteni a következő ötven évre is.

 

Ha ez sikerül bizakodva tekinthetünk a jövőbe és bízhatunk abban, hogy klubunk a továbbiakban is élvonalbeli és meghatározó résztvevője marad a magyar búvársportnak.

 

 

dr. Pálfi Zoltán

elnök