Irány le délre, egy új hajóval...

Utazás
Bár azt soha nem értettem, hogy egy három és fél órás repülőúthoz miért kell éjfélkor indulni a charter járatnak, az utazás akár problémamentes is lehet, feltéve ha az embernek sikerül 20 kilóban limitálni az igényeit. A szafaritúra sok más előnyén kívül azért is jó, mert a búvárholmin és néhány pólón kívül gyakorlatilag semmire nincs szükség a hajón.
Az utazásnak mindössze egy negatív momentuma volt, amikoris a csomagok átvétele után észrevettük, hogy a 27 csomagból 6-8 táskát kinyitottak, amelyiknél nem tudták leszedni a lakatot vagy a gyorskötözőt, ott egyszerűen letépték a zipzárt. Mivel nagyobb érték nem tűnt el (kisebb, könnyen mozdítható holmi pl. manikűrkészlet veszett oda), így nem pazaroltuk az időt a jegyzőkönyv-felvételre, azért jó tudni róla, hogy egyedül a bőrönd körbe fóliázása jelent biztonságot a reptéri tolvajok ellen.
Innen már csak röpke 5 és fél órás buszút választott el minket a hajótól, ami végülis a légkondicionált buszon teljesen elviselhető volt.
Mivel minden eddiginél délebbre terveztük a túrát, így Hamatában szálltunk fel a hajóra. Hamata egy egészen kicsi város, a kikötő messze a város határában van egy viszonylag újnak tűnő üdülőfalu szélén.
Néhány standard szuvenírshop, és egy nagyon kellemes szőnyegen könyöklős kávézó a látványosság, ahol a beduin kávét szó szerint a vendég elé varázsolják, nem szabad kihagyni!

---

Hajó
A Nabela Ebeid sajnálatos leégése miatt a frissiben átadott Androméda volt egy hétig a szállásunk. A négyszintes luxushajó csodaszép, egy hatalmas panorámás nászutas lakosztállyal a hajó elején, két franciaágyas és további tíz szintén nagyon kényelmes kétszemélyes kabinnal, mindegyikhez zuhanyzós, wc-s fürdőszoba jár. A búvárdeck szintjén van az étterem, a felette lévő szinten egy pazar szalon bárral, süppedős kanapékkal és egy mozivászon méretű LCD tévével. A szalonnal egy szinten van az egzotikus sisa-szoba, intarziás keleti stílusával az elheverős beszélgetések és az éjszakai merülések utáni bulik kiváló helyszíne.
Egy szinttel feljebb hatalmas hófehér napozótér, kényelmes beépített kanapékkal, napozómatracokkal, ami a csillagokkal alvásra is kitűnően alkalmas.
Az ellátásunk kifogástalan volt. A személyzet minden kívánságunkat igyekezett nemcsak teljesíteni de előre kitalálni is. A szobákat a túra során többször takarították, poharat ne is próbáljon senki egy órára sem félretenni magának, esélytelen. A napi négyszeri étkezés bőséges, helyi ízekben gazdag, meglepetés-tortákkal tarkított.
A búvárfelszerelésre sem kellett gondot fordítani, még az uszonyt is felsegítették a lábunkra. Az elején kicsit zavaró volt ez a túlzott gondoskodás, de elég gyorsan meg lehetett szokni. :)
A búvárfelszerelésnek, és ezzel nekünk is kényelmesen sok hely volt, bőven el lehetett férni, még akkor is, amikor az egész csapat egy időben indult merülni. Az egyetlen viszonylag kényelmetlen rész a búvárruhák tárolására kialakított fogassor volt, amit a palackok tárolására és az öltözésre kialakított padsor megmászásával lehetett csak elérhetően megközelíteni.

---

Merülések
Abu Fanderára még Hamatából is fél napi hajózással érkeztünk. Az élővilága varázslatos, tipikus jellemzője a nagy csapatban úszó bölényhal, hatalmas példányokkal találkoztunk többször is. A fehér uszonyú szirti cápa egészen gyakori, pörölyfejűhöz csak néhányunknak volt szerencsénk.
Nagyon sok extra méretű muréna, barátságos óriásteknősök, kíváncsi trombitahalak (akik az egész merülésen végigkísérték a kiszemelt búvárokat), változatos színben pompázó tűzhalak, bohóchal óvodák, méret-gazdag gömb és bőröndhalak, foltos ráják és persze a hatalmas szélesajkú napoleonhalak állandó látványosság voltak.
Sok merülőhelyet tarkítottak barlangok, a lámpa nélkül is élvezhető világos átúszók különlegesen változatossá tették a merülést.
Sokszínű lágykorallok, zöld korallgombák alkotta korallkertek meseszerűvé tettek merülőhelyeket, főleg a St John’s zátonyon.
Napi 4 merülést terveztünk, kivéve a túra első és utolsó napján. Ez azt jelentette, hogy reggel fél 7-kor voltunk vízben először, és este 9-kor kezdtük az utolsó merülést. Legtöbb merülésünk áramlásban történt, ami egy-kétszer olyan erős volt, hogy az már az élvezet rovására ment. Ezeket persze betudtuk reggeli tornának.
Az egyetlen veszteség a beígért szabadtüdős delfines merülés elmaradása volt, hogy ebben a szervezésnek mennyi szerepe volt, már nem is fog kiderülni, de valószínűleg ha nem kell 11-kor visszaindulni Hamatába, a délutáni pihenőidejük alatt jó esélyünk lett volna erre az élményre is.
Egy éjszakai merülés a hajó körül kialakult spontán „cápasimogató” miatt hiúsult meg. Bár szívesen mentünk volna vízbe a két hajó körül köröző cápa ellenére is, de mivel az egyikük egy fehér foltos nyílt vízi faj tagja volt, túravezetőink végül nem vállalták az esetleges kockázatot (két héttel később be is igazolódott az akkor túlzottnak tartott óvatosság, egy francia búvárt ért halálos cápatámadás). A cápák annyira közel jöttek a búvárdeckhez, hogy az ügyesebbek meg is érinthették egyiküket.

---

Merülőhelyek
A merüléseket a St John’s övezetben kezdtük, és már a check dive varázslatos élővilággal kápráztatott minket. A Claudia Reef közelében delfincsapattal találkoztunk, napoleon hal kísért a merülésen, a rája és a muréna az elmaradhatatlan kategóriába tartozik.
Az éjszakai merülésen (Satayah Reef) szikla alatt pihenő extra méretű bőröndhalat, alváshoz elvackolt papagájhalakat, tűhalakat, úszó-vadászó murénát, apró színpompás rákokat láttunk.
A Big Habili nevű merülőhely úgy tűnt a ragadozók kedvenc helye, barracudák, cápák (főleg fehér uszonyú és szürke szirticápa, de volt pörölycápa is) tízesével úsztak el mellettünk-alattunk, de engem személy szerint a méretes tonhalak is le tudtak nyűgözni.
A harmadik napon értünk le Abu Fanderára, ahol a bölényhal csapatok, óriásteknősök, óriási méretű murénák bűvölték el a búvárokat, illetve egy nagyon barátkozó denevérhal, aki szinte minden búvárral kokettált végig az első ottani merülés alatt.
Abu Fanderán találtuk szembe magunkat a legnagyobb áramlással (Big Habili), egy merülésünk szinte teljesen az árral való küzdésre ment rá, így ha volt is érdekes látványosság, minket az erőltetett úszás jobban lekötött… A Gotta Abu Fandera volt talán a leggazdagabb élővilágban, barátságos (éppen medúzával táplálkozó) óriásteknőssel, cápákkal, bohóchal óvodákkal, érdeklődő trombitahalakkal, szépséges barlangokkal, koralltornyokkal.
Az egyetlen felejteni való hely a Sernaka Island körüli zátony térsége, ahol az ipari hulladék (betontömbök, vashulladék… stb.) némileg rontotta a hely élvezeti értékét, de ez összességében annyira elenyésző negatívum volt túrán, hogy igazából említést sem érdemel. Az egyetlen roncsmerülésünk is ebben a térségben zajlott, ami ismét az áramlással küzdés jegyében telt: gyakorlatilag minden centiméterért meg kellett küzdeni. Az elsüllyedt halászhajó leszakadt hálója borította a környékbeli korall-kertet, ami inkább volt érdekes, mint szép látvány. Szubjektív a vélemény, de ez a merülőhely éppen ki is hagyható lett volna, de tulajdonképpen élővilág volt itt is szép számmal, ígyhát nem is nyafogtunk sokat miatta. :)
A St John’s korallzátony továbbra sem okozott csalódást, Abu Fandera is volt legalább olyan gazdag látványosságban, a helyiek elbeszélése alapján az időjárás nagyon erősen befolyásolja a merülések minőségét. A túránkat megelőző héten nagyon viharos, esős volt az idő, ami elrontotta a merüléseket is, zavaros volt a víz, szinte alig láttak a helyre jellemző, sokat emlegetett különlegességeket. Nekünk szerencsénk volt az idővel, de a helyiek szerint Abu Fandera még az általunk tapasztaltnál is tud szebb lenni. Mindesetre óriási előnye, hogy nagyon kevés búvár-szafarit visznek ide, így másik hajóval csak elvétve találkoztunk ebben a térségben. Melegen ajánlom mindkét helyet, és természetesen az Androméda szafari-hajót is: a luxuskörülmények, és a csodálatos élővilág igazán felejthetetlenné tették a nyaralást!

Köszönet a szervezőknek!

Írta: Kurucz Zsuzsa