Főoldal
Hírek
Mániákusak voltunk
[ 2015. 09. 11 ]

 - így kezdődött -
 
Az Amphora alapítói közül a kezdetekről, a megalakulás körülményeiről faggattam Cöncit avagy Surányi Csabánét szül. Palátkás Ilonát és Marton Árpádot, akik mind a ketten ott bábáskodtak az első lépéseknél.


Beszélgetésünk idején, 2015. júniusában, elérkezett az az idő, hogy már arról értekezhetünk, hogy az Amphora Búvár Klub 50 éve áll a magyar búvárkodás szolgálatában. Képviselői a kezdetektől napjainkig jelen vannak a búvárkodás szinte minden ágában. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a világon talán egyedülálló az a sokszínű búvártevékenység, amely az Amphorában megjelent és megjelenik, kezdve a hobbi-merülésektől a víz alatti barlang-kutatásig, a kulturális örökségünk víz alatti feltárásáig és a versenysportig. Ráadásul kijelenthetjük, hogy mindezt nemzetközi szinten teszi.
 
Szóval, módfelett aktuális a kérdés: hogy is kezdődött?
 
Cönci: Ezt azért tudná az Árpi jobban elmondani, mert 1965 előtt csak a Magyar Honvédelmi és Sportszövetségnél lehetett búvárkodni. És ott is a sorköteles kiképzés tekintetében. De ezt az Árpi jobban tudná elmondani, hogy miket tett ő azért, hogy egy nem MHS-es sportklubot alapíthasson.
 
Rendben, mindjárt megkérdezem erről, de arra is kíváncsi vagyok, hogy kinek volt az ötlete, hogy sportklubot csináljon, ki találta ki a nevet?

Cönci: Ezt Csabának, Surányi Csabának köszönhetjük.
 
 
Surányi Csaba
 
Marton Árpád: Tulajdonképpen elmentetek az Adriára és onnan hoztatok egy törött ampforát, amit aztán összekellett ragasztatni, mert ilyen darabokban volt. Nem tudom, megvan-e még?
 
Cönci: Nem, előbb volt az Amphora név. Gyakorlatilag akkor az volt a helyzet, ’65-ben és azelőtt, hogy csak egy bázisszervre épülhetett volna fel egy csoport, és ez mindegy, hogy milyen tevékenységet akart csinálni. Tánc, kosárlabda, vagy bármi más. Az Árpi is próbálkozott, a Csaba is próbálkozott. Elmentek a Fehérvári úti művelődési házba és ott beszéltek evvel-avval, hogy egy nem MHS-es (Magyar Honvédelmi és Sportszövetség) búvár csoportot ki fogadna be? Akkor még nem volt olyan sok búvár, hogy ne ismerték volna mind egymást. Az Árpi és a Csaba ráadásul egy utcában is laktak, de ez akkor derült ki, amikor a búvárkodás összehozta őket. Az alapítók közül a többiek szerettek volna megismerkedni az ország tavaival. Így volt, Árpi? És nem csak azokkal, ahova a sorköteles kiképzés során eljutottatok.
 
Marton Árpád: Igen, na most nem beszélve arról, hogy nekem jó ismerősöm volt a hat kerületi MHS búvárvezető, a Mészáros Gyula, aki a Hídépítő Vállalatnak a búvára volt. Ők összefogtak a BHG búvárokkal és főleg munkákat végeztek, roncsemelést. Na most nekem ez nem tetszett, mert egyrészt nehéz búvárruhában lehetett merülni, másrészt a Duna hulla koszos vizében csak tapogatni lehetett. Nekünk ez nem tetszett. A másik pedig a katonaság. Na most akkor próbáltunk jobbra-balra bázist találni.
 
Cönci: Többen voltak így, mert a Deák Attila is keresgélt. Marton Árpinak már ’65-ből volt az MHS-től köszönő levele az oktatásért. Surányi Csaba a műszaki dolgokban volt nagyon ügyes és a szervezésben. Hova menjünk, mit csináljunk, ki mit hozzon stb. Aztán jött Deák Attila, Kisgyörgy László, Kmetz Sanyi, Nagy Miklós, ja és a Rizner Feri. Én kosárlabdáztam abban az időben, de a XI. kerületi Tanács Sportosztályán voltam adminisztrátor és ott volt a Természetbarát Szövetség elnöke a Trautman Herbert bácsi, akinek én azt mondtam, kell hogy legyen egy búvár szakosztálya a szövetségnek. Ezzel a Herbert bácsi egyetértett, mert nagyon jó volt a munkakapcsolatunk és így alakult meg 1965 júliusában az Amphora, mint a természetbarát szövetség szakosztálya, úgy, hogy én a Marton Árpádot és a Surányi Csabát összeismertettem a Herbert bácsival. Az Amphora tehát akkor még szakosztály volt. A Természetbarát Szövetség szakosztálya.
 
A többiek, hogy kerültek kapcsolatba veletek?
 
Cönci: Végül is, mindenki, aki a víz alatti világra kíváncsi volt, aki imádta Cousteaut, az az MHS-ben kellett ügyködjön és ismerték is egymást. Amikor megtudták, hogy egy ilyen dolog alakul, boldogan jöttek a Marton Árpihoz, aki sokukat addigra már kiképezte az alapfokú tudásra. Na meg a Surányi Csabához is, mert tudták, hogy jól fog tudni szervezni, és jó túrák lesznek, mert a fő szempont az volt, hogy Magyarország víz alatti élővilágát megismerhessék. Javíts ki, ha valamit nem jól mondtam!
 
Marton Árpád: De, jól mondod. Mi próbáltunk helyezkedni jobbra-balra, hogy elfogadjanak minket, mert abban az időben még elvtársasozás volt és nagyon vigyáztak arra, hogy ne legyen olyan szerveződés, ami esetleg az állam ellen irányul. Na most a BHG-nek is volt ugye egy búvár szakosztálya és ők, mint mondtam a hat kerülettel együtt dolgoztak. Na most többen onnan jöttek át.
 
Cönci: Végül is mi azért mentünk tovább, mert a Pillinger Mihály, az én akkori főnököm ugye a XI. kerületi Tanács Sportosztályának vezetője volt, nem vállalt föl minket. Így kerültünk a II. kerületi Bimbó utcába, mert később a Csontos Elemér kollégám volt a Budapesti Sportszövetségnél és őt nevezték ki a II. Kerület Sportosztály vezetőjévé és akkor én rábeszéltem, hogy nekik kell az Amphora és ő boldogan vállalta. Nekünk jó volt a kapcsolatunk a többiekkel is, de mi inkább túráztunk, mint sorköteleseket kiképezzünk.
 
Akkor a II. Kerületi Tanács bocsájtotta rendelkezésre a jelenlegi klubhelyiséget?

Cönci: Nem. A Csaba 1975-ben kezdett el a környéken mászkálni és ő találta meg a Varsányit.
 
És akkor tíz évig mi volt?
 
Cönci: ’65-ben a XI. Kerületi Tanács épületében, a Zsombolyai utcában voltunk, utána megkaptunk, a körülbelül a Hengermalom út Fehérvári út sarkán egy helyiséget, most a rendőrség van ott. Utána a XI. Bölcső utcában egy légó pincébe kerültünk és az időben alakult a Lágymányosi Sport Club és lett ennek búvárszakosztálya az Amphora, de aztán később kiderült, hogy a Pillinger ezt a lágymányosi sport klubot nem jelentette be. És azért, mert Harót Jánosnak, a Budapesti Sportszövetség Szervezési Osztály vezetőjének azt mondta, hogy szerinte ebből soha nem lesz semmi. Ezen a megbeszélésen én is ott voltam. Ezután beszéltem rá a Csontos Elemért, hogy mehessünk a Bimbó utcába egy elhunyt cipész bácsi műhelyébe. Azt a helyiséget rendbe hozta az Amphora és akkor már jobban elfértünk. Aztán ’75-ben, amikor a lányom született, akkor mászkáltunk a Csabával a környéken és találtuk a Varsányi Irén utcai helyiséget, amit a Csontos Elemér segítségével kaptunk meg a II. Kerületi Tanácstól.

Azért még térjünk vissza kicsit az időben. Hogy volt az első elnökválasztás?
 
Marton Árpád: Az alapítók megválasztottak. Ugye nyolcan voltunk: Surányi Csaba, Deák Attila, Kisgyörgy László, Kmetz Sanyi, Nagy Miklós, a Cönci és a Rizner Feri meg én.
 
 
Marton Árpád
 
Mikor merültetek először készülékkel?
 
Marton Árpád: készülékei csak az MHS-nek volt, Podvornyik és Ukrajna. A VI. kerületben volt a Hazai Laci nevű mérnök srác és a Farkas Feri és ők próbáltak a Csepel gyárban összeszedni, kialakítani készüléket. Ezek maszek készülékek voltak. Tehát magának a klubnak készüléke nem volt. Engem a víz alatti vadászat érdekelt abc-vel.
 
Cönci: Én körülbelül ’67-ben merültem először készülékkel a Nagy Fényesben (Tata – a szerk.) a Hazay doktor Médiével. Ez egy kis készülék volt. Tehát akkor voltak, akiknek valahogy sikerült behozniuk készüléket. Kilencen kértünk útlevelet, hogy mehessünk az Adriára, hárman kaptunk is. Ember Sándor, Surányi Csaba meg én. Akkor egy 15 literest szereztünk valahogy és azt kivittünk megtöltve. Azt szívták le a fiúk felváltva. Aztán ez a palack volt az első palack az Amphorában.
 
Marton Árpád: A srácok egy része ilyen hulladékgyűjtőkbe mászkált és úgy kukáztak készüléknek, fényképező toknak valót. Állandóan azon járt az agyunk, mit tudnánk és hogyan felhasználni a búvárkodáshoz. Ha találtunk egy csavart, rögtön azt nézték, hogyan tudnánk hasznosítani a búvárkodásban? Mániákusak voltunk, na. Így született meg a Ferfának (Farkas Ferenc, a Csepeli Búvár Klub akkori vezetője – a szerk.) a reduktora és az Amphora Silver. Aztán ’70 körül kaptam egy súlyos mellhártyagyulladást és az orvos azt mondta, inkább ne búvárkodjam tovább, aztán az Ember Sándor lett az elnök, én pedig befejeztem.
 
Cönci: Na, amikor a légó pincében voltunk a Bölcső utcában, akkor a Csaba volt egy ideig a vezető, de a minősíthetetlen kívánalmai miatt ellene fordult a népség. A Csaba a csütörtöki összejöveteleken mindig elmondta, hogy kinek mit kellett volna csinálnia, és azt a szemére hányta, szóval ez nem mindenkinek tetszett, és ezért leváltották, aztán újra az Árpi lett a vezető. Aztán ugye lett az Ember Sándor és őt követte a Szilágyi Károly, a Csárli.
 
Hogy nézett ki egy ilyen csütörtöki klubnap?

Marton Árpád: Összejöttünk minden csütörtökön, dumálgattunk. Ki, hol volt, hova megyünk? Szerveztünk tanfolyamokat is, és onnan is kerültek ki új tagok.
 
Cönci: ’69-ben a Mohácsi Ferenc, az akkori MHSZ-es Búvár Szövetség vezetője volt, kérte, hogy minden csapatnak legyen egy zászlója. A Csaba és az Árpi közösen találták ki az emblémát, én meg a Geszler Zsuzsa meg megvarrtuk, hogy had dicsekedjek egy kicsit, Mályiban az OB-n csak az Amphorának volt zászlaja.
 
Köszönöm a beszélgetést, és persze nem utolsó sorban azt is, nektek, alapítóknak, hogy van Amphora.
 
Szerencsére zászlónk azóta is van, és nyugodtan állíthatjuk, büszkék lehetünk az elmúlt 50 évre!
Magunknak meg további sikerekben gazdag, legalább 50 évet kívánok!
 
 
Pál Ödön
 
 
Eseménynaptár
H K S C P S V
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
Partnerek:
© 2009 Amphora Búvár Klub · Fejlesztő: Net-Tech
1027 Budapest, Varsányi Irén utca 33/b.